Bízom

Keresem

Szemeidben.

Keresem benned.

Lélegezve….

Mélyen….

Fogad-e még,

tud-e még adni,

szeretne-e?

Nem illem a sok kérdés,

de szeretnél-e?

- Bízzak!

S mikor fellegekben

keresném karjaid,

de nem lesz, aki elkap?

- Bízzak, s higgyek!

Úgyis eljön a holnap.

Úgyis megtörik a csend,

hiszen mélyén már a nesz fogan,

s számban már érlelődik a szó.

- Bízom.

Akkor is, ha csak annyit adsz,

mitől te magad megelégszel.

Viharral vívott...

Viharral vívott

szelíd tavaszban

álmodom.

Bűntelen gyönyörben

fénylő szemeid

gondolom.

Örökre őrzött

mosolyok közt

a kérdést keresem.

Vajon engedsz-e

közel, míg benned a

választ meglelem?

Ölelsz erősen,

de mikor engedsz,

hogy támaszod legyek?

Őszintén nevetve,

de őszinte sírásban

Én is veled remegek.

A fiók mélyének írom,

s most ezen már nem

gyötröm magam.

Várlak, érezlek,

szeretlek szelíden,

csodállak boldogan.

Strawberry

Hagyom...

Most hagyom,

hogy olvass bennem,

míg a gyönyör

előtted mezteleníti

testem,

s arcom téged tükröz,

gyöngyöző szemmel

a félhomályban…

Gyengéd szavak

simítják zsibbadt ajkaim,

s te csak szelíden nézel,

mikor csupasz lelkem

védtelen’ áll eléd.

Dobogó szíved

ezernyi valójára

vágyom:

Haragra, s benne

megenyhülésre.

Bánattal kövezett útra,

majd vigasz ölelésre.

De ki vagyok én,

ki arra kérlek, hogy

mindvégig légy enyém?

Ha sorsom úgy akarja,

sorsodba hímezi

rózsával nevem.

2014. április 28.

Dreaming...

Esteledő

Esteledő

Még meg nem fogant

gondolatom is vágyod,

s mikor a lomhán

előtűnő álmot

arcodra csókolom,

minden kételyed

vérteddel együtt

magad mellé teszed.

Türelmem csalfa

játékot űz velem,

s tündeként száll tova,

hiszen képtelen lennék

a végtelen utat kivárni,

míg ujjam a bőrödhöz ér.

Gyertyaláng fodrába

gabalyodva izzunk,

s elveszett sóhajjal

fonjuk őrjítő

kínunkat egymás köré.

Még ellen állok

a gombolásnak,

de ruháim útra kélnek

illatod nyomán.

Csak imám maradt.

Míg mézízű csókod,

s karjaid ringatnak el.