Újra

újra érzem ajkaimon

csókod melegét…

talán a tavasz első

csalfa sugara…

lehet, nem tudom.

mindegy is.

a lényeg,

hogy belül én

azt képzelem te vagy!

bennem igaz minden

bársony érintésed,

mosolyod halvány árnya

szád arany körvonalán.

pilláim alatt álmod őrzöm,

s most is első

csókod ízlelgetem…

ringass még

igaz ölelésedben,

míg szívemig érzem

kedves hangodat.

s tán repülök már is

a szél lenge szárnyán,

de hogy karod repít

én azt képzelem.

egyetlen gondolat ez,

mivel túlélem a napot,

tavaszérzésemben

csak a holnapot még

add nekem.

s hiába lenne

a holnap nélküled,

mikor egyetlen

gondolatom

Te vagy!