Csöndbe burkolózott

hallgatásom kérded.

Szememből olvasnál,

a választ mégsem érted.

Elkeseredtem látod,

oly egyedül lettem,

magamat keresem – újra –

kétségbeesetten.

S boldogság ragyog

a másik pillanatban.

Önfeledt ölelés,

mégis én maradtam.

Újra nézel  engem,

figyelsz, nem tudsz szólni.

Újra és újra próbálsz

magamtól megóvni.

2013. szeptember 3.

1 éve…

Langyos éjszakák ölén,

csipkefelhők áldása alatt

születtünk meg újra: te és én.

akkor éreztem, s hittem, hogy

szívtől szívig igazán

mindened enyém.

Esti imádságunk

kettőnket szentelt,

egymásnak fogadtunk örök életet.

Valami nagyon mély gyönyörűségben

álmodtunk, arcunkra borítva

szerelemből szőtt éji lepleket.

Neked szedtem mosolyt a fákról,

rád ragyogtam reggel

a legszebb álmokat,

halk sóhajomra édes csókot küldtél

s lopva ölelted át

meztelen vállamat.

Tudtam magamban akkor,

egyszer rózsabokrok

ágán csüngve arra kérlek:

őrizd szívem már mindig,

s ahol megkeresel engem,

ott én megtalállak téged.

2013. augusztus 30.

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Sóhajomba csomagollak

míg próbálom idézni

szelíd csókod ízét.

Régen becéztek szavaid...

Pedig olykor közel éreztelek,

egybefonta szívünket az élet,

tekintetedben magamat láttam.

Olyannak, amilyen még sosem voltam...

Most torkomban gombócot szövök,

nehezen gördülnek ajkamra szavak,

hiszen nem érzem, hogy őrzöl engemet.

Vágyom, s reménykedve rólad álmodom...

2013. augusztus 21.

Ajkamról nedves szavak némán hullnak alá

erősen markolom derekad, míg

zsibbadt ujjaim közt kúszik el mosolyod.

Meddig tarthat a perc,

miben végtelen mozdulatok érintik egymást,

s meddig érhet a szó,

miben örök ígéretet teszünk?

Nevetésbe siklik örömünk,

szeretlek szelíden, szeretlek vadul.

s érted élek szenvedéllyel.

2013. június 11

Free

Elveszni minden napban

Türelmetlenül várom a reggelt,
s ha végre eljő
bátortalanul lesem
takaróm alól,
hogy ma tényleg
az a nap van...

Ma küzdelem és könnyek nélkül
diadalittasság árnyékában
indulok útnak,
s ha egy percre elcsodálom
a Napban fürdőzők sziluettjét,
puha borzongással
lépkedek tovább...
mert ma az a nap van. 

Minden pillanatban
el-nem-engedő ölelésed
sajog derekamon,
s szívemben dereng a szó,
mit reggel a fülembe súgtál
útravalónak. 

Mert ma az a nap van,
amikor este tudom,
hogy engem vársz haza,
engem becézel szemeddel,
és mélységesen szeretsz. 

 
Ma az a nap van,
ami remélem holnap is eljő. 

2013.05.08

Tenyeremben a csend.

Ahol járok összeborulnak

jöttömre a fák.

Rózsaszín szirmokkal

raknám ki arcod,

s addig hajtanám rá fejem,

míg szavakat gyűjtök,

hogy megszólítsalak.

Most nem tudlak.

Talán én vagyok,

ki várat emelt köréd,

s hogy ajtód zárva,

némán rád fogom.

Csak szeretni, 

szeretni nagyon.

Csak ennyit vágyom...

s velünk nyílnak

kapuink tavaszon.

2013.04.26

Csókkal köszöntlek,
hiszen ünnep veled
minden nap.
Ma is.
A boldogság ünnepe van.
Tavaszként fonja testem
csábító illatod köré,
s úgy vágyom szavaidra,
hogy édesítse számat.

Nézem folyton a mosolyt,
melyet arcodra festek,
s mellyel mindig
újabb ígéret a lét.
Szikrázó szemeinkben
szirmok pattannak,
s öledben napsugár melenget,
ott nyugszom én.

Tudom, hogy nem
engeded kezem.
S hogy örökre szeretlek én.

Ezerszer elmondott
édes szavakban
emlékké szépülnek
pillanatok:
s mi egymásé vagyunk.

Puha csókjaid
borítják be arcom,
s én ölelésed után kapkodok,
mintha életem múlna érintéseden.

Vágyom a csókot
forró tenyeredbe,
s hogy több ez nekünk,
csak te értheted.

Szívem tökéletes,
mert te benne vagy nekem.

2012.01.22

Kortalan szenvedéllyel,

s időtlen nyugalommal

hajtom válladra fejem,

míg csendben szállingózik a tél.

Most halhatatlan erőm,

s végtelenül érzek.

Sóhajom messze már,

hiszen boldogságom Te vagy.

Tudod, érted, kell-e,

szívem ősi szerelme?

A nélküled lét már nincsen,

s arcomon a mosoly Te vagy.

Hangod hallgatva merülök

az éjjel nyugodt mámorába,

talán csak álmom,

mi bolondul játszik velem.

2012.10.15