Csöndbe burkolózott

hallgatásom kérded.

Szememből olvasnál,

a választ mégsem érted.

Elkeseredtem látod,

oly egyedül lettem,

magamat keresem – újra –

kétségbeesetten.

S boldogság ragyog

a másik pillanatban.

Önfeledt ölelés,

mégis én maradtam.

Újra nézel  engem,

figyelsz, nem tudsz szólni.

Újra és újra próbálsz

magamtól megóvni.

2013. szeptember 3.