Érted

Ha csak egy,
szebbnél-szebb érzésekkel
teli szót mondhatnék,

ahogyan szeretsz,
ahogy én szeretlek…
akkor is
mondatok rengetegéből,
fűznék papír-tornyokat,

s szelek szárnyára ültetve

küldeném eléd,

mert várlak

minden nap

egyre jobban!

S érted köszönöm!

érted érdemes,

érted élnem…
végtelen szeretetedért.

Szél

Apró szálak szűrődnek a résen,

a falra pókhálót szőnek a fénysugarak.

Az ajtót rése nő, tán te állsz előttem,

vagy csak így bolondít egy gondolat.

Belopózik a széllel a csók,

mellém ül kék szemével a szél,

s míg mámorom képzelem karjaiban

minden csókja csókkal beszél.

Ölelő hangja suttogva simogat,

mohón szorítom, míg bódít mesével,

forrok s égek, mint tűzben a szívem,

végem most egy lett kezdetével.

Elcsitul testem, míg bennem még lángol

mit gyújtott az érzés a szellő nyomán,

s ahogyan eljött, úgy tűnik tova’,

s újra csak átszáll a forró szobán.

Szemem még szunnyad, féltem a képet,

hogy eltűntél te is, mint gondolatom,

de érzem, hogy itt vagy, mellettem álmodsz,

s hogy te voltál velem, csak én tudhatom…

Ha engedne még az este...

Ha engedne még az este,

maradna még a nap kicsit,

melléd ülve csitítanám

a gondolataid szőtte

árnyakat…

Az éj ha nem közeledne,

ha engedne még,
öledből űzném

borzongásaid…

Lehetnék nyugalmad.

De így kevés vagyok:

csak lézengő hangulat,

kanóc nélkül még épp

ki nem aludt láng.

A láng, ami érted ég!

Nélküled kialszom én.

Már nem látlak...

Nem lát szemem,

túl messze futottál,

s lábam túl apró,

hogy rohanjak veled.

Még sejlik

lábnyomodban a Hold,

s míg rám vetül a fény,

még ezer csillag vezet.

Lelkem térdepel,

- kérlek - talán hallasz,

csak az alkony csitít,

- kegyetlenül tapasztja

be számat.

Keskeny várat húz

körém az erdő,

merre lehetsz benne…

csak azt tudom

szívemben hol van helyed.

Reményem vitet,

szívemben

picinyke dobbanásokkal

haladok feléd…

Csak várj meg kérlek,

légy ott, ahol mondtad,

ahol mosolyom

egyszer megszeretted úgy.

Könnyem...

Könnyem engedelmesen kicsordul.

lábaim esztelen szaladnak,

s csak egy utat ismerve

feléd visz szívem…

Te vagy,

mindaz, ami minden.

Álmomban a szép,

s napjaimban az elérhetetlen.

Ahogy tegnap, kérlek

hadd öleljelek ma is,

egy kicsit légy velem …

csak egy pillanatra.

Hozz még

szeretetedben ringató

holnapot nekem!

2011. május 16.

Csak álmodni

Percenként tör rám a felismerés,

hogy kezeim közt

morzsolódik porrá

belőled épített álmom.

Megemészt a kín,

melyet magamra veszek,

s szívemet feszíti hiányod,

míg nem talállak.

Nem merek pihenni,

nem tudom lehunyni szemem,

míg álmaimban élsz csak,

s ha veled álmodom,

azt felrovod nekem.

Ha valómban

nem lehetsz enyém,

kérlek, csak

álmodni engedj

Veled!

Pink myself

Bírom még...

Bírom még,

érted bírnám.

s örök mezők álmát

hordozom karomban,

álmunkat ringatom...

hogy majd ha felnövök,

valóra váltsuk.

Valóra a megálmodott erdőt,

megálmodott kerítést,

kertet, szobát,

valóra az ígért szerelmet.

Addig én viszem.

Ne aggódj,

érted bírom,

örömödért... szerelmedért.

Gondolat

Mikor szemeid becsukod,

titokban átölellek,

s magamba zárom illatod.

Egy percre

enyém a világ
s benne te is
és én...

Csak mi értjük

a szívdobbanásnyi

csendet, a mosolyt,

a könnyet.

Mikor kinyitod szemeid,

már csak fejedben

keringő gondolat vagyok.

Csak értenéd most is

a szívdobbanást bennem,
s ne hagyj sírni tovább.

Szívem őrzi

örök pillanatainkat,

míg újra megtanulsz érezni,

újra ízlelni csókom,

ölelésem melegét.

Míg újra érted

azt a szót...

           amikor tudod,

           hogy szeretlek.