Esteledő
Még meg nem fogant
gondolatom is vágyod,
s mikor a lomhán
előtűnő álmot
arcodra csókolom,
minden kételyed
vérteddel együtt
magad mellé teszed.
Türelmem csalfa
játékot űz velem,
s tündeként száll tova,
hiszen képtelen lennék
a végtelen utat kivárni,
míg ujjam a bőrödhöz ér.
Gyertyaláng fodrába
gabalyodva izzunk,
s elveszett sóhajjal
fonjuk őrjítő
kínunkat egymás köré.
Még ellen állok
a gombolásnak,
de ruháim útra kélnek
illatod nyomán.
Csak imám maradt.
Míg mézízű csókod,
s karjaid ringatnak el.
