Ebben a pillanatban:

Párnámon lomhán álmodik az éjjel,

csak hiányod ringat álom helyett.

Magamban képzellek magam elé,

s emlékképeddel hajtok álomra fejet.

Csillogó szemed igéz sötétben,

s annyi minden van, mit mondanék,

de csak némán csodálom arcod,

s ajkamról boldog sóhaj száll feléd.

Nem tudom meddig fekszem így némán,

talán az élet is kevés, hogy megtanuljalak,

s mézédes csókjaiddal, Kedvesem,

ma éjjel is téged álmodjalak.

lélekvallomás

meztelen elszelídült testünket álom öleli,

karjaid körém fonod, csókkal csitítod ajkam,

arcomhoz simul arcod forrósága,

s mellénk szegülve, gyengéden őriz a csend.

Testemben lüktető lélekvallomás...

mikor kevés a szó, s kevés a vágy,

csak remélem, talán érted,

hogy mennyire szerelmesen szeretlek én.