Percenként tör rám a felismerés,
hogy kezeim közt
morzsolódik porrá
belőled épített álmom.
Megemészt a kín,
melyet magamra veszek,
s szívemet feszíti hiányod,
míg nem talállak.
Nem merek pihenni,
nem tudom lehunyni szemem,
míg álmaimban élsz csak,
s ha veled álmodom,
azt felrovod nekem.
Ha valómban
nem lehetsz enyém,
kérlek, csak
álmodni engedj
Veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése