Nem lát szemem,
túl messze futottál,
s lábam túl apró,
hogy rohanjak veled.
Még sejlik
lábnyomodban a Hold,
s míg rám vetül a fény,
még ezer csillag vezet.
Lelkem térdepel,
- kérlek - talán hallasz,
csak az alkony csitít,
- kegyetlenül tapasztja
be számat.
Keskeny várat húz
körém az erdő,
merre lehetsz benne…
csak azt tudom
szívemben hol van helyed.
Reményem vitet,
szívemben
picinyke dobbanásokkal
haladok feléd…
Csak várj meg kérlek,
légy ott, ahol mondtad,
ahol mosolyom
egyszer megszeretted úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése