Ha engedne még az este,
maradna még a nap kicsit,
melléd ülve csitítanám
a gondolataid szőtte
árnyakat…
Az éj ha nem közeledne,
ha engedne még,
öledből űzném
öledből űzném
borzongásaid…
Lehetnék nyugalmad.
Lehetnék nyugalmad.
De így kevés vagyok:
csak lézengő hangulat,
kanóc nélkül még épp
ki nem aludt láng.
A láng, ami érted ég!
Nélküled kialszom én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése