1 éve…

Langyos éjszakák ölén,

csipkefelhők áldása alatt

születtünk meg újra: te és én.

akkor éreztem, s hittem, hogy

szívtől szívig igazán

mindened enyém.

Esti imádságunk

kettőnket szentelt,

egymásnak fogadtunk örök életet.

Valami nagyon mély gyönyörűségben

álmodtunk, arcunkra borítva

szerelemből szőtt éji lepleket.

Neked szedtem mosolyt a fákról,

rád ragyogtam reggel

a legszebb álmokat,

halk sóhajomra édes csókot küldtél

s lopva ölelted át

meztelen vállamat.

Tudtam magamban akkor,

egyszer rózsabokrok

ágán csüngve arra kérlek:

őrizd szívem már mindig,

s ahol megkeresel engem,

ott én megtalállak téged.

2013. augusztus 30.