Tenyeremben a csend.

Ahol járok összeborulnak

jöttömre a fák.

Rózsaszín szirmokkal

raknám ki arcod,

s addig hajtanám rá fejem,

míg szavakat gyűjtök,

hogy megszólítsalak.

Most nem tudlak.

Talán én vagyok,

ki várat emelt köréd,

s hogy ajtód zárva,

némán rád fogom.

Csak szeretni, 

szeretni nagyon.

Csak ennyit vágyom...

s velünk nyílnak

kapuink tavaszon.

2013.04.26