Ajkamról nedves szavak némán hullnak alá

erősen markolom derekad, míg

zsibbadt ujjaim közt kúszik el mosolyod.

Meddig tarthat a perc,

miben végtelen mozdulatok érintik egymást,

s meddig érhet a szó,

miben örök ígéretet teszünk?

Nevetésbe siklik örömünk,

szeretlek szelíden, szeretlek vadul.

s érted élek szenvedéllyel.

2013. június 11