Öröm

Most nem nyom az űr,
most reményem szélén
boldog arcom ücsörög,
s hagyom, lágyságával

öleljen az öröm,

érezve minden
magamra festett
pillantásodat,

melyben engem szeretsz.

Nem látok túl arcodon,

nem érzek fájdalmat,

míg szorosan ölelsz...
de amíg dobban
mellkasomban a szív,
érzem, hogy szeretlek.