Merengés

Nyugtalan üresség
dereng a tegnap éjszakából,
szívem téged vágy,
hogy beszédes mosolyod
ragyogjon körbe,
s mikor sóhajom
egy percre
megnyugodni látszik,
valami szürke von magához,
s már elengeded kezem…

Ma nem lökdös a szél,
csak könnyedén lenget…
könyörületes,
míg testem a zöld mező
füvére hull…

Enyhít fájdalmamon,
hogy mosolyod láttam
a fényben…
elveszettnek hitt részem,
így végre megkerült.

Forró szívem szeret,
Veled ég a tűz,
csak veled.

Nélküled
kihunyni látszom én is…