Míg álmatlan,
hóbortos időtöltés-ként
szobám üres
sarkait számolgatva várok,
köthetnék masnit is
ezüst-fényetekre,
alkonytól
hajnalig vándorló csillagok.
Gyújthatnék tüzet is,
égne,
futhatna
őrültségeinktől ereimben a vér.
De az ősz, távollétedben
sóhajokat élve,
halk lépteivel
egyedül
teríti színeit a tájra,
míg jössz
s testem testedhez ér.
/Amatőr művész/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése