Újra hajnal.
Harmatos szemmel
indulok útnak,
s estékbe érve,
keresem hol vagy…
keresem hol vagy…
Üres szavakat töltök
meg érzésekkel
s tűnődöm,
kit is kérdezhetnék…
Hiszen tébolyom csak enyém.
Magammal osztom meg
szívem örömét.
S akárhányszor messze kerülsz,
úgy érzem, hozzám visszatérsz…
Ma is azt álmodom,
hogy te rólam álmodsz éjjel,
s közben szorosabbra fonom
körülötted karom…
2012. március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése