Hagyom...

Most hagyom,

hogy olvass bennem,

míg a gyönyör

előtted mezteleníti

testem,

s arcom téged tükröz,

gyöngyöző szemmel

a félhomályban…

Gyengéd szavak

simítják zsibbadt ajkaim,

s te csak szelíden nézel,

mikor csupasz lelkem

védtelen’ áll eléd.

Dobogó szíved

ezernyi valójára

vágyom:

Haragra, s benne

megenyhülésre.

Bánattal kövezett útra,

majd vigasz ölelésre.

De ki vagyok én,

ki arra kérlek, hogy

mindvégig légy enyém?

Ha sorsom úgy akarja,

sorsodba hímezi

rózsával nevem.

2014. április 28.