Harmatos reggel

Harmatos a reggel.

Már sürget az idő
de még visszarohanok,
hogy csókot leheljek arcodra.
Még visszabújok
egy percre
a paplanok alá.
Bár maradhatnék
menedékként ölelő
két karod között.
Ahogyan itt nyugszom
egyre csak hallgatom
hogy ver lassan szíved,
hogy álmodsz még velem…

Mikor a reggel harmattal köszönt,
furcsán csendes a szoba,
s már csak a hideg ágy ölel…
Mintha csak álmom lettél volna.
s a képzelet játszott velem…
Visszavágyom az álmot,
a színes vágyak szőtte ölelést,
s értem lüktető szíved.

Visszavágyom, hiszen
ott egészen enyém lehetsz.