Várakozás...

mi régen oly boldogsággal
s izgalommal töltött,
most pokoli percek rendje,
céltalan bolyongás
fájó gondolatok között.

Megviselt arcomon
könnyeim vájnak éles utakat,
de tudom, ez még
nem a méltó büntetés.

Mosoly mögé rejtett bánatom
torkomban fojtogat,
s szívemet szorítja össze...
Rád várok.
Ma is az ajtó előtt ülök,
a kisszéken,
hátha ma haza érkezel...